Nem mindig van kedvem leülni írni,nem azért,m nem történt semmi csak egyszerűen nincs kedvem...Viszont muszáj egy két sztorit leírnom,h majd később jókat nevessek rajta:)
Meghívtak egy kerti partyba...Lilla a kicsit bolond pszichológusnő és mentünk Massihoz aki eredeti olasz...Már indult a nyálelválasztásom ami akkor ért a tető fokára mikor Massi és a 20 éves fia olaszul beszélgettek...tuti olasz lesz a férjem:):):):)Mondjuk a 20 éves Gannit is kezelésbe venném szó se róla,d apukája azt mondta nekem,h ő ahhoz még kicsi...:(A partyn amúgy volt még egy eredeti magyar maffiózó...Nyilván kiszúrt magának,egyértelmű...az az igazi üzletember cipő a pólóval és nagy sörhassal kategória,számolatlanul a pénz...filmeket forgat amúgy itthon...Másnap már fel is vett facebookon és írt is,h akkor kávézzunk a héten és ,h így tetszem és úgy testszem...Amikor az embernek nem tetszik a másik akkor milyen gyorsan mennek a dolgok,h rohadjon meg mindenki...
Editkénél aludtam...már megint jött a dumával,hogy ugye
Kokoka tudod,h én meztelenül alszom...elalvás előtt fogta a kezem...lementünk sörözni,cigizni...aztán elkezdte mondani,hogy neki mindig nedves a bugyija és ne tudjam meg,h neki milyen illata van és milyen erősek a feromonjai...ez tényleg bolond:):):):):):)Mondjuk remekül szórakozom,mert hihetetlen hülye...Mindig nyomja a kolbászt meg a szalonnát,h egyek:):):):)
Kiderült,h az én apámat ugyanúgy hívják,mint a Dóri pasiját...mikor rájöttem akkor letettem a hajam...Aztán pár nappal később meg tudtam,h tulajdonképpen két apa jelölt közül is választhatok,m nem lehet biztosan tudni,h melyik lett a befutó...Választhatok egy zsidó,köpcös,magánnyomozó,nagydumás és maffiózó apuka és egy zsidó,vízilabdás,családos,vállalkozó apuka között...
Elmentem hormonvizsgálatra,ahol kiderült,hogy van egy enyhe PCOS(policisztásováriumszindrómám) DE ha szeretnék babát akkor lehetne,mert a progeszteronom teljesen rendben van,tehát meg lehet termékenyíteni:):):):)Még nem tudjuk kinek de a lehetőség adott:):):):)ÉS meg tudtam,hogy inzulin rezisztenciám is van...Nem kell megijedni ebből csak 20 év múlva lesz cukor betegség 30 év múlva pedig levágáják a lábam...
A lényege a betegségnek,h bár termelek inzulint kurvára nem kötődik meg a sejtjeim felszínén így a vércukorszintem nő csak nő,roncsolja sejtjeim és diétáznom kell és heti 5ször tornáznom...Kemény a diéta,még alkoholt sem ihatok...Mivel a kórházban sok amputált lábú beteg van aki CUKORBETEGSÉG miatt vesztette el a lábát nyilván az volt az első rém kép,hogy ülök a kerekesszékben láb nélkül...Azóta is szarul vagyok,m nem tudom pontosan mit ehetek mit nem...nagyon szar,h nincs visszajelzés arról,h amit beviszek az most jü vagy nem...Ez nem olyan,m egy fejfájás,h érzem...nem tudok semmit a vércukorszintemről...Rossz érzés,h a testemen belül mennek a folyamatok és nem tudok róluk semmit...A lábam egyfolytában aggaszt...Nagy a rémület most még bennem...Remélem ez idővel csökkenni fog...Olyan mintha egy álomban lennék és várom a reggelt,hogy úgy kelljek fel vki azt mondja,h a labor elrontotta és az értékeket rosszak,valójában semmi baja nincs Tímea...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
