Meg volt az utolsó randi ami után úgy döntöttem,h kész,befejezem már le is töröltem magam a társkeresőről!
Levelezek vkivel,értelmes,a képen jól néz ki majd oda megyek a Lisztre,a találka a Liszt szobornál lett volna én persze megállok Ady előtt,felhívom,h hol van ő áll a Liszt szobor előtt én kérdezem viccesen,h húha nem jó helyen állok ő már cucorog a telefonba...Ezek után még több kedvem volt oda menni...és akkor meglátom...ATYAÚRISTEN!!!!!Úgy nézett ki,mint egy karmester...alacsonyabb is és nem olyan,mint a képen egy kis nyenyere vki...Annyira elment a kedvem és annyira el vok keseredve mert mikor felmentem a randira vagy a boxra akkor pont azért tettem,mert hol máshol ha nem ott tudok ismerkedni hisz nem járok bulizni(mert már nincs kedvem),nem járok gyűrűk ura klubba se kirándulni...a buszon meg a villamoson arrafelé Kipesten ill a Határ útnál hát szintén nem fogok ismerkedni...a kórházba meg ugyebár van összvissz 120 ágy,mindenhol nők dolgoznak...ill az egy férfival is sikerült összekavarodni(deminek) úgyh most még szarabbul és elkeseredettebbnek érzem magam,mint 2 hónappal ezelőtt...nem azt érzem,h nem kellek senkinek,mert ez nem így van csak akinek én kellek az nekem nem kell....EZABAJ!
Meg az örök kérdés:ÉS AKKOR HOL A FASZOMBAN?még is...
Most úgy érzem,hogy egy pontba sűrűsödött az életem mégpedig a kilátástalanság szűk keresztmetszetében állok nem az Alpehben ahogy Paulo Coelho írja,nem ott vagyok a mindenségben hanem a semmiségben,látom,hogy már 40 éves vagyok,h még mindig ingázom Szentendre és a 17ik ker között ill ami még jobb,hogy itthon lakom,se gyerek se férj csak a folyamatos őrlődés...januártól járok majd pszichológushoz és akkor talán vhogy túl vészelem majd a 30ik szülinapom...
Annyira másnak képzeltem el az életem eddigre...most még rosszabb mindent,mint mikor csak suliba jártam...amúgy azt gondoltam,h 29 évesen már együtt fogok élni vkivel ha még gyereket nem is gondoltam magamnak de azért ennél sokkal többet mint ahol tartok és sokkal jobb jövőképet éreztem mint amit most érzek...tehetetlen-kilátástalan-bizonytalan-félelmetes...
Emberek közé kell mennem...
ui.: a blog írást bizonytalan ideig felfüggesztem...úgy sem fog történni semmi,akit érdekel mi van velem,leírom:korán kelek,bemegyek dolgozni,sokéig bent leszek,mert mindenki szabira megy csak én nem hisz minek is...fáradtan haza megyek,netezek,várom,h a dévényesek írjanak,pénteken haza utazom,vasárnap vissza,rászokom a sorozatokra és egy mérges férfi gyűlölő nő lesz belőlem akin megjelennek a májfoltok,mert nem szexel...a térdem is egyre jobban fog fájni,mert nem szexelek és depressziós is leszek...legalább lesz időm írni...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
